Az implantátumok elterjedése előtti időkben a hiányzó fogak pótlása sok kompromisszummal járt. Ha a páciens számára esztétikus és kényelmes rögzített fogpótlást kellett készíteni, nem volt más megoldás, mint ép fogakat lecsiszolni, hogy legyen mihez rögzíteni a hídpótlást. A csiszolást csak kivehető fogpótlás készítésével lehetett elkerülni, ami funkcionális és esztétikai szempontból is elmarad a rögzített fogpótlások által biztosított életminőségtől.

Az implantátumok ezt a problémát hidalták át azzal, hogy a fogpótlást a természetes fogakról mintázták meg. Ahogy saját fogaink is gyökér- és koronai részből állnak, úgy az implantátumos fogpótlások is: maga az implantátum pótolja az elvesztett fog gyökerét, ehhez rögzítjük később a koronát. Implantátumok segítségével a rágófunkció és az arc esztétikája úgy állítható helyre, hogy az nem okoz idegentest-érzetet, nem szükséges hozzá fogakat lecsiszolni, ellenben megszólalásig hasonlít az eredeti fogakra mind a funkciót, mind a küllemet tekintve.

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy olyan esetekkel találkozunk, amikor az implantáció nem járható út, vagy egyszerűen csak nem javasolt bizonyos okokból.

A legszűkebb keresztmetszet általában az állcsontok állapota. Elvesztett fogaink helyén a szervezetünk számára nem lesz „gazdaságos” fenntartani a kiinduló csontmennyiséget, ezért idővel elkezdi azt lebontani. Röntgen- és CBCT felvételek segítségével állapítjuk meg, hogy az állcsont magassága, szélessége elegendő-e az implantátum befogadásához. Bizonyos fokú csonthiányt mesterséges vagy organikus csontpótló anyagok segítségével rendelői körülmények között is tudunk korrigálni.

További tényezők, melyek befolyásolhatják az implantátumra való alkalmasságot:

• erős dohányzás
• rossz szájhigiénia
• fogágygyulladás
• nem megfelelően kezelt cukorbetegség